|
Biograafia Kondor Béla
Kondor Béla (Pestlõrinc, 1931. február 17. – Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festõmûvész, grafikus, költõ.
A 20. század második fele magyar mûvészeti életének egyik legjelentõsebb, ugyanakkor – fõleg a korszak nyomása alatt – tragikus sorsú szereplõje volt. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott.
Harmadéves koráig a festõ szakra, majd miután harmadéves korában „alapvetõ szakmai-szemléletbeli ellentétek” miatt eltanácsolták, grafikatanárai kiállásának köszönhetõen a grafika szakra.
Barcsay Jenõ, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. A festõ szakon nem sok újat tanult, sajátos stilisztikai eszközeinek szinte a fõiskola kezdetétõl birtokában volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejébõl címû hétrészes rézkarcsorozata volt. Ennek néhány darabja késõbb mély benyomást tett Albert Camus-re, aki beszédet is tervezett írni Kondor tervezett párizsi kiállításának megnyitójára.
Már fõiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-tõl szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban gyûjteményes kiállítása volt.
41 évesen, veleszületett szívrendellenességben halt meg.
Kondor mûvészete szakított az 1950-es évekre jellemzõ leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erõteljes vonalaknak és a mûveit erõteljesen átható szenvedélyes belsõ átélésnek. „Boschig, Dürerig visszamenõleg izgatta minden elõzmény, amely a szuggesztívebb közlést szolgálhatta, és hatalmas képzelõerõvel, bravúros technikával fejezte ki egy illúziókat vesztett és illúziúktól menekvõ nemzedék rend utáni vágyát”.[1] Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
Verseit költõ kortársai, köztük Nagy László, Jékely Zoltán, Pilinszky János és Csukás István is elismerték, egyetlen megjelent kötetét mégis csak mint a képzõmûvész melléktermékét fogadta a korabeli kritika.
Fõbb mûvei
Apokalipszis bábokkal…(1956)
Emberpár (1959)
Késes ember (Gyilkos) (1959)
Menedéket! (1959-1960)
A mûtücsök felbocsátása (1960)
Jónás (1963)
Darázskirály (1963), Magyar Posta 2004-ben kiadta 77.Bélyegnap alkalmából
Pléhkrisztus (1964)
A géprepülés géniusza (1964)
Blake illusztrációk (1964-1965)
Szt. Antal megkísértése (1966)
Szt. Margit legendája (falikép, 1968)
Plakát (1968)
Itélkezõ (Késes angyal) (1969)
Ûrhajósok (1970)
Krisztus I. - II.- III. (1971)
Balatoni emlék (1971)
A szentek bevonulása a városba(1972)
Gyilkosság az Olympián (1972)
Ezékiel (1972)
Szárnyasoltár Dózsa emlékére (1972)
Az Angyal megjelnik Lóthnak (1972)
Szárnyas farkas
Csokonai
Az öreg király
Kolostoralapítás I. - II.
Jeruzsálem pusztulása
|
Soovitame Lugeda
Luule 2011-12-29 (5103 hits
)